Kérdezz-felelek
-Az elmúlt hatvan évben folyamatosan azt hallani, hogy még harminc év kell a fúzió megvalósításáig. Hogyan is van ez?
Ennek két oka is van. Az egyik politikai, a másik műszaki. A politikai ok az, hogy gyakorlatilag nem lehet pénzt szerezni olyan kutatásra, ami azzal kecsegtet, hogy több, mint harminc év múlva lesz belőle hasznosítható valami. Persze vannak olyan kutatások, amik egyáltalán nem kecsegtetnek semmilyen időtávon hasznosítható eredménnyel, vagy legalább is az a hasznosítható eredmény nem nyilvánvaló. Az ilyen kutatásokra megint lehet pénzt szerezni, csak nem „annyit”.
A műszaki oka a „harminc év múlva fúzió” jelenségnek, hogy a fejlesztés ezen a területen alapvetően úgynevezett fél-empirikus módszerrel zajlik, azaz megvalósított kísérleti eredményeken alapuló skálatörvények segítségével kell extrapolálni az újabb kísérletek felé. Ezekből a skálatörvényekből mindig látszik egy aktuális trend, ami éppen harminc év után jósolja a fúzió megvalósítását. Viszont az idő előrehaladtával és a keletkező eredmények szaporodásával a skálatörvények, mondjuk úgy, finomodnak: elágaznak, letörnek, felfutnak stb. A valóságról szerzett ismereteink dinamikusan változnak.
Nem frusztráló egy ilyen hosszú időtávú, bizonytalan kimenetelű, állandóan változó fejlesztésen dolgozni?
Nem. Épp ettől izgalmas.
Most is harminc év kell még? 😊
Természetesen igen. 😋 Illetve nem tudni. Az elmúlt 5-10 évben ugrásszerűen megnőtt az olyan magánvállalkozások száma, amik fúziós technológiai fejlesztéssel, illetve konkrét fúziós erőmű kifejlesztésével foglalkoznak. A kockázati tőkebefektetők már az állami kutatás-fejlesztési támogatásokkal megegyező mértékű forrásokat nyújtanak ezeknek a cégeknek. Persze nem a kelet európai régióban. Az ipari elvárások pedig megemelték a tétet: tíz év múlva fúzió. Hát, majd meglátjuk.
Hallottam, hogy épül az ITER (ITER International Organization, https://www.iter.org/), ahol mágnesekkel tartják helyben a plazmát, és a NIF (National Ignition Facility, https://lasers.llnl.gov/) háza táján is haladásról számoltak be a lézeres fúziósok. De azt is hallottam, hogy többen másféle sémákban gondolkoznak. Ki lesz végül a befutó?
Nem merném megjósolni, de azt biztosan tudom, hogy téved az, aki azt hiszi, hogy nem kell végig mennie a rögös úton, mert ismeri, hol lehet levágni a kanyart. A kanyart nem lehet levágni. Azt gondolom, hogy az ITER és az ITER-szerű berendezések egy működőképes koncepció megvalósításai. A lézeres fúzió is működhet, de nem gondolom, hogy ez a módszer ipari méretekig felskálázható, azaz majd valamikor konkrétan hasznosítani fogják tudni. A jelenlegi alternatív módszerek meg (hagy ne nevezzek meg konkrétumokat), egyszerűen nem működnek, mert nem működhetnek. Nem férnek bele a fizikai törvények alkotta valóságba. Azt nem zárom ki, hogy valamikor ne jelenjenek meg új elképzelések, akár működőképesek is, de ennek esélyét elég kicsinek látom. Az elmúlt évtizedekben sokan nagyon alaposan feltérképezték a lehetőségeket, és nem sok „szabad hely” van.